Képzeld el, hogy egy képzeletbeli űrhajóval elindulunk a galaxisunk közepén található fekete lyuk, a Sagittarius A* felé. Az utazás során sorra vesszük, hogyan alakult ki a fekete lyukak elmélete Einstein gravitációs elméletének fényében, valamint milyen fizikai folyamatok vezetnek egy csillag összeomlásához: mikor és milyen körülmények között válik elkerülhetetlenné a fekete lyuk kialakulása?
A téridő szövete drámai módon torzul a fekete lyukak környezetében, ahol a gravitáció annyira erős, hogy még a fény sem tud elmenekülni. Az interjú izgalmas részletekbe bocsátkozik az eseményhorizont jelentéséről, a „spagettifikáció” különös folyamatáról, valamint arról, hogy kívülről nézve miért tűnik úgy, mintha semmi sem hullana bele a fekete lyukba.
Olyan nagy horderejű kérdések merülnek fel, mint például: vajon megmarad-e az információ, amely a fekete lyukba kerül? Mit mondanak az ismert természeti törvények az információ megsemmisüléséről, és hogyan borítja fel ezt a képet Stephen Hawking híres sugárzási elmélete? Milyen szerepet játszik a holografikus elv, illetve a kvantumfizika „no cloning” tétele ezek megválaszolásában?
A beszélgetés betekintést nyújt a fizikai kutatás jelenlegi határterületeibe, bemutatva, hogy a fekete lyukak tanulmányozása hogyan vezet el alapvető kérdésekig idő, tér és információ természetéről – sőt, hogyan segíthet mindez akár a kvantumszámítógépek fejlesztésében is.
Felmerül az a gondolat is, hogy vajon holografikus módon írható-e le az univerzum, illetve hogy a fekete lyukak eseményhorizontján kódolódik-e az univerzum mélyebb szerkezete. Mindeközben a beszélgetés folyamatosan hangsúlyozza a rácsodálkozás érzését: minél többet tudunk meg a világegyetemről, annál rejtélyesebbnek tűnik mindaz, ami körülvesz bennünket.
