A videóban az aktuális magyar politikai közélet, valamint az azt tematizáló botrányok, például a pedofília-ügyek, a politikai kommunikáció, illetve a társadalmi diskurzus lehetőségei és határai kerülnek górcső alá. A beszélgetők részletesen elemzik a pedofíliaügyek politikai eszközként való felhasználását és a közbeszédben betöltött tabusító, stigmatizáló szerepét, valamint azt, miként vált a téma a társadalmi párbeszéd helyett politikai fegyverré.
Érzékletes példákon keresztül szó esik arról is, hogyan kezelte az utóbbi években a magyar állam, a politikai elit és a kommunikációs gépezet a hasonló botrányokat, milyen kettős mércék jelennek meg, és milyen szerepet kapnak az ilyen esetek a társadalmi megítélésben vagy a jogban. Felvetődik a büntetőjogi és erkölcsi határvonalak kérdése, illetve az is, hogy ki és hogyan tematizálhat tabukérdéseket a magyar közéletben anélkül, hogy azonnal megbélyegzést vagy ellehetetlenítést szenvedne el.
A vita kitér arra is, miként függnek össze a Magyar Péter nevével fémjelzett ellenzéki kezdeményezések, a NER (Nemzeti Együttműködés Rendszere) stabilitása és Orbán Viktor politikai stratégiái, valamint arra, hogy mire számíthat a magyar társadalom a következő időszakban, különös tekintettel a törvényhozás és a szólásszabadság jövőjére, illetve a civil társadalom szerepére. A beszélgetés időnként nemzetközi összehasonlításokra is kitér, miközben pszichológiai és szociológiai gondolatokkal egészül ki az elnyomó rendszerek működéséről.
A résztvevők saját élményeik és emlékeik révén is reflektálnak a politikai közösséghez való tartozás, a lojalitás, a vita és a diskurzus lehetőségeire, valamint az ezekhez kapcsolódó személyes és etikai dilemmákra. Miközben a beszélgetésen végigvonul a szólásszabadság védelme, folyamatosan felmerül a kérdés: meddig lehet vagy szabad ezekről a témákról nyilvánosan vitázni?
