A beszélgetés középpontjában a klímával kapcsolatos nemzetközi politikai ellentmondások állnak. A fejlett országok és intézmények, például a Világbank elvárják a fejlődő országoktól, elsősorban Afrikától, hogy kihagyják a fosszilis energiákat, és közvetlenül a megújuló energiákra álljanak át.
Felmerül a kérdés, mennyire reális ez azokban a térségekben, ahol jelenleg is extrém energiahiány áll fenn, és az iparosodás elmaradása tovább mélyítheti a szegénységet. Az afrikai országok éves áramfogyasztása drámaian elmarad egyetlen amerikai állam fogyasztásához képest, ami rávilágít az egyenlőtlenségekre.
Érdekes példákat is feldolgoznak: Dánia saját energiapolitikájának újragondolására készül a nukleáris energia terén, míg Spanyolországban óriási áramszünetek figyelmeztetnek a megújuló energiaforrások sérülékenységére. Ezzel szemben hangsúlyozzák, hogy a nap- és szélenergia kizárólagossága nem feltétlenül biztosítja az ellátás stabilitását.
A párbeszéd során vita alakul ki arról, hogy fair-e elvárni a szegényebb országoktól, hogy sokkal szigorúbb feltételekkel fejlődjenek, mint ahogy azt a gazdagabb országok tették a maguk idejében. Felmerül az is, hogy a Világbank politikája és a nyugati államok hozzáállása milyen mértékben járul hozzá, vagy éppen akadályozza a gazdasági fejlődést és a szegénység csökkentését.
