Christine Emba arról beszél, hogy egy úgynevezett „kárba vesző” világban milyen etikai megfontolások merülnek fel a gyermekvállalással kapcsolatban.
Sok ember mostanában azon gondolkodik, hogy etikátlan-e gyermekeket vállalni a jelenlegi társadalmi és fizikai klímánk fényében.
Emba kitér a demográfiai és gazdasági kockázatokra, mint például a csökkenő születési arányok és az idősek többségét jelentő társadalmak Japánban és Dél-Koreában.
Úgy véli, hogy a gyermekek nemcsak gazdasági értelemben fontosak, hanem társadalmi szempontból is, mivel hozzájárulhatnak a jövőbe vetett hitünkhöz és társadalmi elkötelezettségünkhöz.
Fejezetet szentel a remény és a változás lehetőségének, bemutatva filozófusok nézeteit, mint például Hannah Arendt „natalitás” fogalma, amely a születésbe vetett lehetőséget és a jövőbeni változások potenciálját írja le.
