Chris Byrne a gyermekkorunk játékain keresztül meséli el életünk történetét. Eleinte természetesen élveztük játékszereinket anélkül, hogy megkérdeztük volna, miért szerettük őket.

Említést tesz olyan játékokról, mint a Blues Clues, a Tonka kamion, a Care Bear és a Hungry Hungry Hippos, amelyek formálták gyermekkori élményeinket.

Byrne rámutat, hogy felnőttkorunkra elveszítjük a belső játékosságunkat, de ez a rész még mindig bennünk van. Amikor visszatekintünk és újra felvállaljuk a játék örömét és kalandját, mindennap örömöt élhetünk át.

Maria Montessori pedagógiai elveire is hivatkozik, amelyek szerint a játék a gyermek munkaformája, és ennek célja, hogy a gyermek szocializálódva integrált, részt vevő felnőtté váljon.